mindennapi rím

kócsaghólyag
nyúlnyál
molymáj
tevehere
kutya hugya
csigapisa
macska mocska
kakaskaka
ölyvcsőrbőr
ökörököl
elillanó pillangó
pontykonty
papagájfaraháj
lepkeepe
szöcske csöcse
hernyógenyó

 

kincsem
Bács-Kiskun
minden
más itthun

én
komódomon
ódon módon
gondolkodom
bort bontok
jobbodon

te
gombod okolod
mondod
gondot okoz
ollótól omol
okos!

hogy vagytok mulattok?
én idehaza elég vadul mulatok
gyertek ide mindent megmutatok
 

fehér lovon ül a nigger
próbálkozik egy szar viccel
sokallom mit magadról tartasz
nem vagy más mint egy nagyképű balfasz
annak a nőnek lennél csak álma
ki utánad a lovaddal is hágna
 

itt ez a tiszta víz
a legfinomabb íz
ennél nagyobb kincs
hidd el nekem nincs

tedd kezed a szívedre
csepp béke sincs benne
indulat és méreg a kabalád
kezedben véres csatabárd

dühtől
a véred tép
ott állj meg
tudod
Az élet szép -
csodáld meg!

megérett a naga jolokia
ég is már a popolikam

így legyen
figyelem
ahogy
hirtelen
kín terem
szívemben

magyar vagyok
fanyar nagyon
népem
sanyargatott
mért nem
akarhatok
most mást
fogság

politikának a szaroltás kijár
nincsenek már a hazának bölcsei
bár régebben a félszemű Kölcsey
sem tudhatta még szavakba ölteni
milyen élethelyzet az adósság-spirál
de nem ez késztet arra hogy naponta igyál
hanem hogy a lakosság simán
semmiről sem tud dönteni

nekem is már csak a beszédem
maradt az egyetlen esélyem
magyarként a megvalósulásra
anyaföldemen a szlengem
bensőm azonosulása
feloldódom a nyelvben

mert ezt az országot
már csak anyanyelvén
lehet szavakba önteni
mely az összes korlátot
a hamis anyag mentén
apró darabokra tördeli

estére nem is marad más
csak a szavak meg a baszás
ennyi az élet mégis a kaszás
magasztal majd ha arat
mert nincsen semmi
tapasztalhatatlanabb
mint magyarnak lenni

mert
szenvedni jó
hol
tengernyi szó

mert
oltalom végzetem
ha
mondatom végtelen

tévében a krisztián szlétör
inkább nézzük ezt kicsit
fuck majd lesz csak létör
aztán mégiscsak bevágja a pihit
mikor belőlem a lé tör
ne kifelé
 

megérett a krumpli
ebből kell sokat túrni

nem olvastak sem tegnap sem tegnapelőtt

fölöslegesen tornáztatom fejemben a velőt

szintetikus silányok
mint etikus királyok

mondd hogy merre menjek
és hogy merre ne
van valahol mindennek
komplementere

kaparom a ketrecem
mint kóbor kutya a kenelben

megszoksz vagy megszöksz
megszöksz vagy megszűnsz
felszopsz   vagy megböksz
ellöksz      vagy eltűrsz
megszólsz  vagy megszűrsz   
felfogsz     vagy feltörsz
ellopsz      vagy meggyűrsz
elnyomsz   vagy felkötsz

mikor a jellemem megbukott
csak a szeretet amit adhatok
ha a tudatom határáig eljutok
azzal mindenkit elhagyok

engedj mindenkit
szabadnak maradni
szenvedj érte mint
Mahatma Gandhi
 

reggel piszkol
mezőre
az idő iszkol
előle

tüzet csihol
mögötte
puli csahol
örökre

bicskát csiszol
furulyája
nótát dalol
nyavalyára

"pálinkát iszol?
ölég legényes"
nézi mit szól
ki őt lenézte

sose vezess nőszemélyt oltárhoz
olyan eszes csak utána korlátoz

világ végén remete
nincsen neki szemete
nem köttetett be se vizet se áramot
nem fizet adót és leszarja az államot

mint az elnyílt virágok
kihalt felszínt imádok

mindennek az elején
amikor a legelső lény
megkérdezte: ki vagyok én?
akkor született meg a fény

alámosok a zsáknak
mert magjaim fáznak
a lehetőségek száma végtelen
mindegyik egy-egy világegyetem

nagyszájú drága pofi!
isten éltessen Hofi!
versem méltatlan, bofi!
mint tofifitől a böfi!