így legyen
figyelem
ahogy
hirtelen
kín terem
szívemben

magyar vagyok
fanyar nagyon
népem
sanyargatott
mért nem
akarhatok
most mást
fogság

politikának a szaroltás kijár
nincsenek már a hazának bölcsei
bár régebben a félszemű Kölcsey
sem tudhatta még szavakba ölteni
milyen élethelyzet az adósság-spirál
de nem ez késztet arra hogy naponta igyál
hanem hogy a lakosság simán
semmiről sem tud dönteni

nekem is már csak a beszédem
maradt az egyetlen esélyem
magyarként a megvalósulásra
anyaföldemen a szlengem
bensőm azonosulása
feloldódom a nyelvben

mert ezt az országot
már csak anyanyelvén
lehet szavakba önteni
mely az összes korlátot
a hamis anyag mentén
apró darabokra tördeli

estére nem is marad más
csak a szavak meg a baszás
ennyi az élet mégis a kaszás
magasztal majd ha arat
mert nincsen semmi
tapasztalhatatlanabb
mint magyarnak lenni

mert
szenvedni jó
hol
tengernyi szó

mert
oltalom végzetem
ha
mondatom végtelen